Minden falusi háztartásban volt belőle több darab. Nélkülözhetetlen víztároló kanna volt. Létezett belőle ezüstösen csillogó alumínium és zománcozott. Gyerekkoromban nekünk is volt ilyen piros színű zománcozott. Gyerekek számára szórakozás volt, amikor nyáron eljött az aratás ideje. A piros ceglédi kannát az aratáshoz mi gyerekek vihettük. Amíg a felnőttek arattak, mi gyerekek a ceglédi kannákkal a közeli forráshoz mentünk. A kannákat teletöltöttük hűvös forrásvízzel. Közben aztán mi is jó vizesek lettünk, mert jólesett a forrás hűvösében egy kis vizes csata. A kanna tetejével remekül lehet fröcskölni, a lányok pedig olyan hangosan tudtak visítani. Az aratások szünetére, aztán a friss vizet vihettük az aratóknak. Nem kellett külön pohár sem, hisz a ceglédi kanna tetejét jól lehetett használni bögrének is. A lyukas kannákat akkoriban még megjavították, zománcedény foltozók jártak időnként a faluban. Amikor meg már javíthatatlan lett a kanna! Voltak népi együttesek, akiknél zeneszerszám lett a jó hangzású ceglédi kannákból. 
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.